4. sz�m, 1915. j�lius 11.

Pittner Ezredes eml�k�re!

Meghalt Pittner Ezredes!

Mily m�rhetetlen f�jdalom, mennyi m�rhetetlen szenved�s e n�h�ny r�vid sz�ban (…..), egy szeret� sz�v sz�nt meg dobogni s egy eg�sz ezred minden katon�j�nak sz�ve dobbant meg egyszerre, mire az emberi elme gyarl�s�ga  a maga rideg �s siv�r val�s�g�ban felfogni k�pes, mi ebben rejt�zik. Egy sz�v megsz�nt �rezni �s dobogni, ez Pittner Ezredes sz�ve volt, de ezer �s ezer kebel tanult t�le szeretni, sz�zszorosan �s ezerszeresen becs�lni; ezek Pittner Ezredes katon�inak, ismer�seinek keblei. Igen, szeretni tanult meg t�le ezer �s ezer kebel, azt a legszentebb, azt a legnemesebb, azt a legeszm�nyibb �rz�st tanulta meg t�le, amely minden haland� munka �rt�k�nek az alapja, amely minden kifejezhet� er�nek egyetlen biztos�t�ka, amely minden energia fel�led�s�nek legbiztosabb t�masza, amely a benn�nk lev� �ser� gig�szi megnyilv�nul�s�nak legsz�ks�gesebb kell�ke.

Katon�im! Bajt�rsaim!

Szeress�tek egym�st! Pittner Ezredes haland� porh�velye elt�nhetett szem�nk el�l, de az � rettenhetetlen, haboz�st nem ismer� lelke ott lesz lelki szemeink el�tt �r�kk�, amikor z�szl�nkat haz�nk, nemzet�nk s mindannyiunk szent �gy�t kell el�bbre vinni a harct�ren, a v�res k�zdelmek porondj�n s diadalra vezetni a becs�let mezej�n.

Pittner Ezredes haland� teste elk�lt�z�tt mell�l�nk, de eml�ke �lni fog benn�nk �r�kk�. Lelk�nkben m�ly, maradand� nyomokat hagyott az � kiv�l� egy�nis�ge, kiben a sors k�l�n�s adom�nyak�nt, valami b�v�s kever�kben egyes�lt a katona �s az ember. A katona sziklaszil�rd jelleme, k�rlelhetetlen szigora, mindig a helyes id�ben �s helyen megv�lasztott vakmer�s�ge, h�si b�tors�ga s az ember odaad� gondoss�ga, agg�d� szeretete s f�lt� gy�ng�ds�ge. V�res k�zdelmekben, gy�zelmes �tk�zetekben kipr�b�lt vez�re, agg�d� figyelemmel, figyelmes megfontolts�ggal s megfontolt �vatoss�ggal p�rosult vezet�je, gondos odaad� szeretettel szert� f�lt�ssel egybeforrott atyja, a gondvisel�je volt katon�inak �s minden al�rendeltjeinek. �tk�zetek, rohamok f�keveszett fergeteg�ben, h�s�k vad harci viadalj�b�l, �gy�d�rg�st�l, fegyverropog�st�l, g�ppusk�k kattog�sait�l, majd sebes�ltek k�nos jajki�lt�sait�l hangos, tobz�d� v�rviharaiban csak �, Pittner Ezredes �llt mindig nyugodt arccal, mint valami olt�rk�p a szenved�lyek kereszt�tjain, kit az �risten csak az�rt teremtett r�sz�nkre, hogy a felszabadult s haland� �ltal imm�ron nem korl�tozhat� vad f�ktelens�geket, szilaj indulatokat megf�kezze, vagy ha azok kit�rtek m�r, k�nnyekbe olvassza fel.

Katon�k! Bajt�rsaim!

Ez volt Pittner Ezredes, mint katona, mit f�rfi� �s ember. Ez volt Pittner Ezredes, mint vez�r�nk az �tk�zetek t�z�ben, mint vezet�nk a re�nk leselked� vesz�lyek �s veszedelmek oly sokf�le v�ltozat�ban, mint szeret� gondoz�nk ezer �s ezer bajainkban. Ott volt minden�tt �s mindenkor, ahol er�t �s kitart�st kellett �nteni a cs�gged�kbe, vagy balzsamot �s �rt ny�jtani a szenved�k fel�.

Katon�k! Bajt�rsaim!

Most b�cs�t vesz�nk Pittner Ezredes haland� s m�r t�n porlad� test�t�l, a tavasz melenget�, mindent �letre kelt� napsug�ra ki fogja r�nk fakasztani az � s�rhantj�n is az engesztel�d�s vir�gkoszor�j�t, halott�b�l azonban nem k�pes felt�masztani �t t�bb� semmi f�ldi hatalom.

Katon�k! Bajt�rsaim!

Pittner Ezredes meghalt, de eml�ke �lni fog k�z�tt�nk �r�kk�, szellem, mint �g� �s lobog� sz�v�nek fog vil�g�tani, el�tt�nk azon az �ton, amelyen lobog�nkat kell el�re vinni azon az �ton, mely, ha m�g oly g�r�ngy�s, m�g oly k�zdelmes, m�g oly viszontags�gos is, kereszt�lt�rve magunkat rajta, a boldog s a gy�zedelmes b�ke biztos r�v�be vezet.